Az ünnepély a hagyományokhoz híven a zászlóátadással vette kezdetét: a végzős évfolyam zászlóhordozói átadták a zöld-fehér lobogót az tizenegyedik osztályos iskolatársaiknak, majd feltűzték arra a két osztály szalagját is.
A jelképes mozzanatot követően Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, elsősorban természetesen a nap ünnepeltjeit, majd a világi méltóságokat, a diákokat elkísérő családtagokat, az iskola tanárait, valamint a papság jelenlévő tagjait. „Jézus megígérte, amikor mennybe ment, hogy nem hagy árván. Titeket sem hagy árván, még akkor sem, ha kikerültök az alma mater védő szárnyai alól. Jézus mindenhova elkísér. Maradjatok mellette, és biztosak lehettek abban, hogy egy boldog élet vár rátok, ahol lesznek kihívások és nehézségek, lesz könny is és fájdalom, de Istennel minden megszépülhet, Istennel minden lehetséges. Így lesz boldog az életetek vele” – fogalmazott a megyéspüspök, majd imájában Isten áldását kérte a ballagókra.
Ezt követően, a liturgia részeként Pakot Géza jezsuita atya, az iskola spirituálisa egy Szent János könyvéből olvasott igével köszöntötte a búcsúzókat. „Itt vagyunk a szatmári székesegyházban, a szatmári egyházmegyében, amelynek a védőszentje Szent István királyunk. Az ő hagyatéka, az ő lelkülete, az ő vágya arra, hogy nemzete legyen, hogy mi belakjuk büszkén, élettel töltsük meg a Kárpát-medencét, ez számunkra küldetés, ez számunkra hivatás. […] Adja Isten, hogy legyetek hűek ehhez a küldetéshez” – mondta el az atya, majd búcsúzóként arra emlékeztette a ballagókat, hogy noha az embernek az életben sok feladata van, de szülőföldje csak egy, mely folyamatos gondozásra szorul. A prédikációt követően Schönberger Jenő megyéspüspök mondott főpásztori áldást a diákokra.
A szentmisét követően kezdetét vette az ünnepi beszédek sora. Elsőként a XI. osztályosok nevében Nagy Dávid szólt a végzősökhöz, majd a maturandusok búcsúgondolatait Kondics Bianka és Gádoros Mátyás tolmácsolták.
A felszólalók sorában Ádámkó István iskolaigazgató következett. Az intézmény vezetője ünnepi beszéde első felében a ballagó osztályokat jellemezte röviden. Az A osztály ajándékozó, hiszen az iskola jelmondatához híven – „Másokért élő ember” – sokan vállaltak önkéntes munkát úgy iskolai keretek között, mind az intézmény falain kívül, a B osztály pedig nem csak azért a Bölcs diákok osztálya, mert megnyerték az azonos nevű verseny országos szakaszát, hanem azért is, mert megvan bennük a tudományos kíváncsiság, érdeklődés, a kutatás iránti vágy. „A mai napon ide, a székesegyház oltára elé teszitek le hálátokat és köszöneteiteket a Jóistennek. Veletek együtt imádkozunk mi is a megtett útért, és azért, hogy mindannyian Isten oltalmában maradjatok akkor is, amikor nem lesznek az óvó-védő iskolai falak. […] Őrizzétek meg az itt kötött barátságokat, tartsátok a kapcsolatot. Ne feledjétek a gyökereiteket. Ne feledjétek, hogy nektek küldetésetek van itt ezen a földön. A szülőföldön. Küldetésetek van a társadalom hasznos, cselekvésre kész ifjaként, magyarként, keresztényként” – hangoztatta Ádámkó, arról biztosítva a végzősöket, hogy az iskola kapuja mindig nyitva áll majd azok előtt, akik visszatérnének egy kézfogásra vagy egy beszélgetésre.
Az intézményvezető után Pataki Csaba szólt a végzősökhöz. A megyei tanács elnöke az elmúlt időszak negatív eseményeire reflektálva elmondta, a tanárok és szülők minden bizonnyal a szokásosnál szorongóbb szívvel engedik el most a fiatalok kezét, viszont, ha a ballagók jól elraktározzák tarisznyájukban az iskolás évek alatt tanultakat, akkor az előbb-utóbb meghozza a nagybetűs életben is a gyümölcsét. Pataki zárszóként arra kérte a diákokat, bármerre is sodorja őket az élet, maradjanak meg szatmári magyarnak, hisz Szatmár mindig hazavárja majd őket. Az ünnepi felszólalók sorát Fisár Erika szaktanfelügyelő zárta, aki Eszterházy Péter intelmeivel indította útjukra a maturandusokat.
A ballagási ünnepséget a 46 végzős diák méltatása, az oklevelek, diplomák és a különböző elismerések átadása zárta.
